"Lélektükör"
   Minden álmodért harcolnod kell, hiszen ki tudja: lehet, hogy amelyiket elengeded, éppen az tenne teljessé!!

"Amíg fiatalok vagyunk, hiszünk a szerelemben,
de az erejét csak akkor ismerjük meg, mikor
már megöregedtünk valaki mellett!"

Egész életedben egy dolog lesz, ami mindig kitart melletted: az árnyékod..

''Ugyan, mit tudsz te egyáltalán a fájdalomról?
Ahhoz legalábbis belenézni kellene tudnod az én szívembe.''

"Lélektükör"
‎"Kezem feléd nyújtom,
szívem neked adom,
melyet soha vissza nem kérek.
Szeress egy életen át úgy,
mint ahogy én téged,
akkor is ha megöregszünk,
és akkor is, ha már nem élek."

Megtanultam, hogy az elköszönések mindig fájnak, az emlékek -jók vagy rosszak- mindig könnyeket csalnak a szemembe.. és hogy néha a szavak nem helyettesíthetik az érzelmeket..

Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból. Becsüld meg az emlékeket. És vedd észre; az élet mindig megy tovább..

"Bár tudnám mit érzek. Bárcsak egyszerű lennék. Bárcsak ne bonyolítanám túl a gondolataimat, az érzéseimet. Csak húzom az időt, próbálom meggyőzni magam, de mégis hagyom, hogy sodorjon magával a másik élete. Állj! Hagyj repülni egy picit még... szabadon!

Család. Nincs is ennél fontosabb. A családunk az, aki megjelenik ha bajban vagyunk. Aki ösztönöz, hogy sikeresek legyünk. Aki híven őrzi a titkainkat. De mi van azokkal, akiknek nincsen családjuk, amire támaszkodhatnak? És mi történik azokkal az elcsigázott lelkekkel, akiknek nincsenek szeretteik, akik melléjük állnának a szükség idején? Nos, a legtöbbjük megtanul egyedül járni az élet rögös útján. De néhány szerencsétlen egyszerűen feladja a küzdelmet.

Van olyan tekintet mely erőt ad a mindennapokhoz,mely átsegít a nehezebb napokon!Ha ezt a szempárt látjuk melegség önti el a szívünk,tudjuk hogy van akinek sokat számítunk!Ha ez a szempár sír vele sírunk mi is,ha kacag az pedig a legnagyobb boldogság számunkra!Ez a két szem a gyermekünké.....

A sors dönti el, hogy ki lép be az életedbe, de te döntesz arról, ki marad..
Az igazság egyszer fáj, de a hazugság újra, és újra...
Ezért értékeled azokat, akik értékelnek, és szeresd tiszta szívből azokat, akik viszonozzák!

Visszanézni mindig lehet,
de a múltat megváltoztatni nem.

"Amikor majd megöregszem, bolondos szívet akarok.
Egy olyan szívet, amelyik bukfencet vet és játszik,
egy szívet, amelyik nem felejt el álmodni.
Egy olyan szívet akarok, amelyik már megismert
néhány dolgot,de mégis mosolyog.
Amikor majd megöregszem bolondos szívet akarok."

Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy.

 Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámoznak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennük a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."

Ez az egy élet adatott neked.
Keresd, hogyan nőhetnél tovább,
sose veszítsd el bátorságodat, miközben utadon jársz!
Gyengeséged váltsd erőre, törött cserepeiből alkosd újra életed.
Sose a múlt alapján mérd a jövőt,
hagyd, hogy emlékké legyen, s rád ragyog a jövő ígérete.

Lehet, hogy egymást kerestük egész eddigi életünkben. Most, hogy találkoztunk, most, hogy egy röpke pillanatra megízleltük, milyen csodás is lehet a szerelem ezen a földön, most csupán a félelmeim miatt el kell válnunk és soha többé nem találkozunk? Azzal töltöm majd a hátralévő napjaimat, hogy keresem azt, akit valójában már megtaláltam, csak nem volt bátorságom szeretni?

Kerüld azokat, akik helyetted akarnak dönteni; vedd saját kezedbe az irányítást. Neked kell döntened. Valójában éppen a döntés során születik meg a lelked. Amikor mások döntenek helyetted, a lelked tompa marad, alszik tovább. Amikor elkezdesz te magad dönteni, élesség születik. Dönteni annyit jelent, mint kockázatot vállalni, azt jelenti, hogy tévedhetsz – ki tudja? -, ebben rejlik a kockázat.”

" Létezik az, hogy valaki belép egy ajtón, vagy beszáll egy autóba, és amikor meglátjuk, amikor először találkozik pillantásunk az övével, azonnal tudjuk, ő az? Létezik az, hogy egyetlen pillanat során olyan mértékű és mélységű érzelmek halmozódnak fel bennünk, mint amire egész addigi életünk során nem volt példa? Behunyom a szemem, visszagondolok erre a pillanatra, és emlékezem. Arra, ami ekkor történt. Mi hatalmasodott el rajtam? Mi okozta az érzést, ami egyetlen pillanat alatt beleköltözött elmémbe, s végérvényesen felkavarta addig józannak vélt működését? Talán az ösztön. Talán a viszonzás csodálatos érzékelése. Mert pontosan úgy nézett rám, akkor, először, mint ahogyan szerettem volna, hogy rám nézzen. Ahogyan csak az néz a másikra, aki pontosan azt éli át, amit akkor, azokban a pillanatokban én is átéltem..."

Bárki, aki ítélkezik feletted, csak azért van, mert nem ismer! Nem ismeri a gondolataid, a tetteid okát. Azok az emberek, akik ismeretlenül véleményt alkotnak rólad, nem érdemlik meg sem a figyelmed, sem a gondolataid. Egyszerűen csak vedd őket figyelmen kívül. Senkinek ne akarj megfelelni, csak mert Ő úgy akarja, vagy mert neki így a megfelelő, és így tetszik! Az az övé, te pedig Önmagadé, cselekedeteid is belőled fakadnak, önmagadért vannak benned, nem mások elvárásainak! Az az igazi szabadság, ha nem függsz sem másoktól, sem mások véleményétől!

Köszönöm, hogy élsz, ismersz és szeretsz,
Köszönöm, hogy gondolsz rám és soha nem feledsz.
Köszönöm, hogy jónak látsz, és a rosszat eltűröd,
A rosszat mellőlünk mindig elűzöd.
Köszönöm, hogy lényemnek egy új világot adtál,
És a sötétben tapogatózva fényt gyújtottál.
Köszönöm, hogy helyettem is látsz ,
Amikor körülöttem minden sötétbe borul.
Köszönöm a reményt, amit nyújtasz,
Mikor úgy érzem, hogy számomra nincs tovább út.
Köszönöm az örömöt mellyel minden nap megajándékozol.
Köszönöm hallgatóságod, megértésed és tanácsod.
Köszönöm titkaidat, és hogy te magad is titoktartó vagy.
Köszönöm barátságod, amely igaz, s ha igaz mind örökké tart !!!

Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál
magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült,
 hanem azért is, mert torz még a lelke.
 Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait.
Hosszú ideig még "nem ő". Meg van nyomorítva.
Rajta vannak egy rossz tekintet torzító bélyegei.
 Gyanakvó. Férfi- vagy nőgyűlölő. (...)
 Először is, föl kell dolgoznod a múltat.
 Ez nem csak azt jelenti, hogy a sebeknek be
kell gyógyulniuk, s a léleknek ki kell hevernie
a bántások fájdalmas emlékeit, de főleg meg
kell vizsgálnod mennyit rontott benned az elmúlt kapcsolat.
Meg kell szabadulnod egy rossz igézet hatásától.
Le kell tépni azt a torz maszkot, amit egy rossz
viszony rád sütött. Meg kell találnod igazi arcodat.
És, főleg, vissza kell nyerned az erődet!
 Ez a másik fontos tapasztalat:
egy lélekrontó kapcsolatban mérhetetlen
 sok energiát veszíthetsz. Olyan világból,
ahol nem szerettek vagy rosszul, önzőn "
szerettek", fáradtan kerülsz ki. Kimerülten.

"Az élet a legnagyobb tanár... Sokszor volt, hogy az élet engem is bántott. Olykor adott, máskor elvett minden egyes álmot, Sokszor volt, hogy én is hatalmas pofonokat kaptam, Néha volt ki vigasztalt, máskor egyedül maradtam, Sokszor volt, hogy újra és újra fel kellett állnom, Mikor a fájdalom ereje túl ment minden határon, Sokszor volt, hogy nem azt érdemeltem amit kaptam, Soha semmi mást, csak boldogságot akartam, Hibáztam én is .....volt, hogy elmenekültem onnan, Volt, hogy nevettem, vagy elbújva sírtam titokban, Sokszor nem találtam Önmagam, kerestem a választ, Felnéztem az égre, s térdre borulva kerestem a támaszt, Az Élet a legnagyobb tanár ! Megtanít emberre válni, Csak nevetni kell az akadályon ! S nem meghátrálni, Megtanít a könnyekre. a bánatra, megtanít félni Megtanít a magányra, s megtanít örökké remélni Viszont megtanít arra is, hogy elbuknak a gyengék, Mert akárhogyan is szeretném, sehol nincs menedék, Ezért szembenézek bármivel, mosollyal az arcomon, S csak hinnem kell.....túl leszek minden bajon, gondon."