Nem az az igazi fájdalom, melytől könnyes lesz a szemem,

hanem,

amit egy életen át könnyezve hordok csendesen.

Elsüllyedek elkeseredésem tavában.
Fulladozom, nyakam körül saját kezem.
Haldoklom.
Lelkem tovaillan, testem elenyészik.
Nem öngyilkosság ez. Gyilkosságnak vélem.
Az általatok teremtett világ okozza halálomat.

A csalódás, az, hogy valakinek nem kellünk, aki az életünk része volt; ezt feldolgozni annyira nehéz, mint 1 halálesetet. Ameddig a gyász tart, addig fáj a szív... De ez a fájdalom sosem múlik el, csak néha kissé csillapodik, aztán jön 1 illat, 1 dallam, vagy csak 1 kósza gondolat, és az embernek patakokban folyik a könnye... Ilyenkor jó lenne valahol idegen helyen lenni, ahol az embert nem ismerik...Miért is nem lehet ilyenkor szárnyunk, hogy el lehessen repülni valamerre messzire, valamerre, ahol csak jó dolog történik!?!? Vagy miért nincs a szívfájdalomra orvosság? Nekem most 1 egész, kamion méretű raklappal kellene!!!!

Belehalok! "
 

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Azt hittem, elég lesz mosolyognom meg bólogatnom, úgy csinálnom, mintha minden rendben lenne. Volt egy tervem. Meg akartam változni, új életet kezdeni, a múlt nélkül, a fájdalom nélkül, valaki igazival. De ez nem olyan könnyű. A rossz dolgok veled maradnak. Követnek. Nem tudsz megszökni előlük, bármennyire is szeretnél. Csak azt teheted, hogy felkészülsz a jóra, hogy amikor az megtalál, megragadod, mert szükséged van rá. Szükségem van rá.

Anyám csendben elment

Elbúcsúzott békében mindenkitől
A kórházi ágyon, madárcsontú keze pihent,
Reszketve megfogtam, csókkal illettem,
Másik kezemmel óvatosan lezártam
Szép barna szemét

"Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban."

Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek."
Reményik Sándor

"A végén minden olyan egyszerű lesz – minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt."
Márai Sándor

“A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy érzem a szerelem csupa keserűség.
Elhagyatva, megcsalva, kifosztottan állok.
Hazug ez a világ, megcsaltak az álmok.
Talán könnyebb lenne, ha gyűlölni tudnálak.
De a magányom szinte üvölt utánad.
S bár még bennem lüktet a m Mégis hozzád száll lelkem halk sóhaja

Fáj néha minden,
fáj néha az egész életem,
fáj, hogy az élet véges,
Fáj, hogy sosem, sosem végtelen.
     Tirpunk 

Valami megszűnt bennem,
elpusztult rég,
arcomon nem láthatod,
de belül üvöltenék.
     Junkies   

Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni.
     Paulo Coelho   

Mi a boldogság?... oly szomjas szívem, hogy
Fölinna egy záport, s talán
Egy harmatcsepp sem hull reá soha!
     Petőfi Sándor   

A reménység elhagyott,
Csak te vagy hű, csak te vagy társ,
Szűnhetetlen gyötrelem,
Tél a szívnek, tél az észnek,
Kétségbeejtő szerelem,
Csak te nem hagysz, s mint sötét por,
Mint felhő a vész elől,
Hasztalan fut szív előled.
     Vörösmarty Mihály 

Az igaz barát az, ki még ha el is vonulsz a többiek elől,

úgy téve, mintha egyedül akarnál lenni, akkor is megtalál,

és megvigasztal - vagy akár csak odamegy hozzád, megölel,

és még ha nem is szól semmit is megkönnyebbülsz, mert Ő ott van melletted.

"Szomorú vagyok....lehunyt szemmel gondolkodok....sírok... ezer kérdés merül fel bennem...mért, mondd mért látod csak a rosszat bennem... mért nem látod az én világom, mért nem érted meg, hogy én másra vágyom, s ha megérteni nem tudod, csak fogadd el... nézz rám, szenvedek, két kezem megremeg, szívem lassan dobban, napról napra egyre halkabban.... szárnyaim elgyengülnek, nem repülök, egy sziklaszirten magányosan ülök....nem értem... angyal voltam, ember vagyok... szeretni akarok.... de nem hagyod... mért, mondd mért nem hagysz repülni, szeretnék boldog lenni, vidáman nevetni... gondolkozz kérlek, s tedd meg amit kérek."
"Ne haragudj csak azért,mert élek...! ""

Ha egy nap elrepülsz mással,
S engem itt hagysz törött szárnnyal,
Akkor talán nem érted a lényegét;
Egy ember neked adta az életét...

Ne sírj, ha az élet fáj, ha a bánat a szívedbe vág. Ne sírj, ha érnek csalódások, s szerte foszlanak a legszebb álmok. Titkold el a szíved szenvedését, vesd el a sors gúnyos nevetését. Két szemed úgyis hiába könnyes, sírni lehet, de nem érdemes. Soha ne feledd el, hogy a rohanó felhők közt mindig kék az ég!

Minden ember hibázhat és hibázik is. De helyes-e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt másoknak és a boldogságnak?! Mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz, és csak annyit tudunk majd mondani, hogy sajnáljuk.