SZÉP SZERELMES VERSEK
/p>

"Lélektükör"
VOLT ÚGY...
Bodnár Gy Mihály
Volt úgy,hogy
Volt úgy, hogy reggel
és volt úgy,hogy este
egymás ajkait keresve.
Volt úgy,hogy csak én
és ő már nem
de úgy is volt,hogy mindketten.
és volt olyan,hogy csakis este,
mikor a Nap az ég alját leste.
És volt,hogy tovább már nem bírtuk
és a frigó ajtajára írtuk
és volt,hogy egymás szavába vágva
mondtuk,csak egyszer még,utoljára.
Volt úgy,hogy őrülten imádtam,
de olyan is,hogy pokolra kívántam.
és volt olyan,hogy hű-ha
és körülvett bennünket fű-fa
és volt,hogy órákat vártam rá,
pedig Ő ott állt a hátamnál
és csak nézett-ennyivel beérte-,
mint ahogy később nevetve mesélte.
és volt,hogy fejét a mellemre tette
és szívesen ott is felejtette.
Ám lassan zsibbadni kezdett a vállam
és eltoltam magamtól finoman,lágyan,
s ahogy kínomban nyújtózni felálltam
ismét feléledt iránta a vágyam.
és volt úgy,hogy reggel,meg úgy is,hogy este
mikor hogy volt a drágámnak kedve:
Csak reggel,csak délben,csak este
egymás éhes ajkait keresve.

Bognár György Mihály szerelmes verse
AMIKOR ÁLMODOM....
Amikor álmomban vártalak
Láttalak megtörten
fejeden hófehér hajfonattal,
láttalak áldott állapotban
gömbölyded, kerek kis pocakkal,
láttalak pompázó virágcsokorral
kezedben önfeledt táncot lejteni,
s úgy megmaradt bennem e kép,
hogy nem tudlak felejteni.
Amikor vártalak hallottam
hívogató,bársonyos hangodat,
láttam magam előtt mosolygós
örömtől kipirult arcodat.
Amikor álmodtam minden
olyan egyszerű és szép volt;
Szinte kivirágzott a lelkem és
úgy éreztem átölelt az égbolt.
Bognár György Mihály szerelmes verse

A SZÉP KOR..
Bognár Gy Mihály
A szép kor
Ha eljön az idő és némi szerencsével
talán még te is megöregszel,
úgy is mondhatnám,megéled a szép kort,
annak örülsz majd,ha komolyabb gond nélkül
ágyba tudsz bújni minden este hétkor.
És reggel,ha kitúr majd
magából a jó meleg ágyad,
talán lesz olyan szerencséd,hogy
a Nap süti szép barnára a hátad
és élvezheted az esti naplementét,
de vajon
mi ronthatná el mégis kedvedet,
ha csak nem az,hogy elhasznált,
öreg testedet mustrálod egy
szobádban álló hatalmas,
metszett velencei tükörben,
(de nem úgy,mint régen,szűk baráti körben
gyönyörködve egy szép milói-Vénusz ölben)
de immár elhagyva,összetörten.
Hol vannak már a régi barátok?-kérded-
A fiatal, szerelmes férfiak,kik érted
pokolra mentek volna hajdan,
nem hagyva el Téged a bajban,kik
érted éltek és végig reméltek,hogy
egyszer megnyílsz majd előttük,
kiknek az volt a feledhető bűnük,hogy
titokban szeretni mertek Téged,
hisz' te voltál nekik a "Királylány",a Dáma,
ifjúságuk beteljesülhetetlen álma.
És most,hogy a bánat melléd települt
vigasztaljon az,hogy mégsem vagy egyedül,
hiszen emlékeid úgy szőnek körbe,
melléd lopakodva fel a tükörbe,
mint egy vizuális emlékkönyvbe,
s így hát felidézni lelkednek a múltat
csak úgy lehet mégis könnyebb,ha
szomorú,fátyolos szemedből még
kicsordulnak a boldog örömkönnyek.
Bognár György Mihály szerelmes verse

A magány
Bodnár Gy Mihály
Amikor magadba roskadva
bolyongsz az őszi szélben,
tudat alatt is lelkedbe mar
a keserű magány,s a kétely,
vajon hol ronthattad el mégis és
lehet e még valaha hű társad
ki melletted marad,mint ahogy
szíved szerint mindig is kívántad.
Nem ugrálhatsz már féktelen erővel,
a szép idő is rég eljárt feletted,
ám azért még járhatsz emelt fővel,
mi tőled tellett azt mind elkövetted.
Hogy rossz időben,rossz helyen születtél
az mégsem lehet csak a te hibád,
a léted "odafönn" van régóta megírva:
csak a Sors tudja mit,s miért vetett ki rád.
Te már egy antik,nyitva hagyott könyv vagy
és bárki bármit kiolvashatna belőled,
hogy öröm kísért utadon,vagy bánat,
hogy szomorú,vagy jó hír érkezett felőled,
Hogy neked őszinte barátod a bánat,
s hű cimborád a szeptemberi ősz,
mert lelked melengeti ahogyan a Nap
a fák színes lombján lustán elidőz,
Hogy a te szerelmed már lassú tűzzel ég,
s a boldogsághoz neked kevés is elég,
egy kedves mosoly,egy melengető szó,
s a többi szinte már elhanyagolható.
Sétálj hát barátom a süppedő avarban,
lassú ritmusban dúdold el hattyúdalod,
s ne jöjj a szembe széltől könnyedén zavarba
hisz' az égen ragyog már fénylő csillagod.
Bognár György Mihály szerelmes verse



















































