Honlap Design

 



 

 

Köszönöm ha írsz!

VENDÉGKÖNYVEM!


 

 
 
 
 
 

A barátság igazi
dicsősége nem az egymás felé
kinyújtott kéz, nem a kedves
mosoly, nem is a társaság
öröme, hanem a lelki-szellemi
megvilágosodás,
amelyben részed lehet,
amikor rádöbbensz, hogy
egy embertársad hisz
 és bízik benned.

 

 

 

BLOG DÍJAM!

 

 

 

BOLDOG NÉVNAPOT!

 

 

Hőtérkép

"Emeld fel a tekinteted!
 Húzd ki magad!
 Képes vagy rá. 
Ha sötét is van,
mindig lesz új reggel... 
Tartsd életben a reményt.!

 

 

Az ember véges
számú esélyt kap arra
hogy újrakezdhessen
valamit ebben
 az életben, véges
számú esélyt, hogy ha a
 múltján nem is,
de a jövőjén változtasson. 
Sarah Dessen
 
 
 

TAVASZI VERSEK!

 

Szép tavaszi versek.


 

Kányádi Sándor:

Április hónapja
Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.


Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.


Köpenyegébe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.


Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.



Weöres Sándor: Olvadás
Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp,
Meg tíz:
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz
.

Zelk Zoltán:

Ibolya
Ibolya, ibolya
virítsz már a réten,
gyönyörködsz este a
víg tücsökzenében.

Tücsökzene ringat
este elalvásra,
hajnalban megfürdesz
az ég harmatába`.

Napfény az ebéded,
szellők simogatnak:
így élsz vidáman,
hírnöke tavasznak.


Csanádi Imre:

Tavasz-ébresztő
Ébredj új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat lombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító!


Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján
megszakad a tél,
József napján
eltűnik a szél.

Zsákban Benedek,
hoz majd meleget,
nincs több fázás,
boldog aki él.

Már közhírré
szét doboltatik,
minden kislány
férjhez adatik.

Szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák
és a maradék.

Zelk Zoltán: Hóvirágok, ibolyák

"Jó reggelt, Nap, ég,
hegyek,aludtunk egy éven át..
"Így köszönnek a kibújó
hóvirágok, ibolyák.

"Jó reggelt, szél, fellegek,
jó reggelt, te szép világ!"
Bólogat a kék ibolya,
nevetgél a hóvirág.

"Jó reggelt, fa, kis bogár,
mikor hajt rügyet az ág?
Mikor lesz az ágon levél,
levelek közt száz virág?"

"Jó reggelt, virágszedők,
Örül, aki minket lát..."
Jő a tavasz, hirdetik a
Hóvirágok, ibolyák.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.

Ám télutón egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Donászy Magda: Hóvirág
- Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
- Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
- Ó, be szép ez virágom!

Juhász Ferenc. Tavasz-elő

Habosra elbágyadt
a jégfényű ég,
olvadt ragyogásban
a lenti vidék,
a kopasz fa
árnyék
kéklik a havon,
friss patak csillámlik
a kocsiúton.

A kakas a hóban
rikkant egy nagyot,
piros farka tolla
mint rubin ragyog,
olvadozz a zúzmó
a fűszál hegyén,
s lengedez már csilló
harmat a helyén.

Három cimbora
Sándor, József, Benedek, hozza már a meleget.
Mindhármukon hátizsák, jönnek hegyen-völgyön át.
Elöl Sándor billeg-ballag, a nyomában József baktat.
Hátul szuszog Benedek, cipelik a meleget.
Sándor viszi a mezőre, József viszi az erdőbe,
A megmaradt meleget tóba szórja Benedek.


Somlyó Zoltán: Hóvirág

Második hó: február van,
hócsillagok a határban;
fényes puska csöve: durr!
Szedd a lábad, róka úr!

Tiszta kék az égi pálya,
füstölög a házak pipája,
talpas szán a hóba vág,
csörög a fán a száraz ág.

Odalenn a rőt berekben,
jég páncélja rengve rebben,
prímet furulyál a szél,
peng a korcsolya-acél.

Havas bundán hosszú öltés:
szürke sávba fut a töltés:
hej, de messzire szalad,
most robog rajt a vonat.

Bakterháznak ablakába
hóvirág van egy nyalábba,
hóvirág... hóvirág...
Hej, de hideg a világ.


Bars Sári: Tavaszköszöntő
Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március
Zsenge lánya, Napsugár!
Kicsi és nagy téged vár.
Arany hajad terítsd szét,
Zöldüljön ki minden rét.
Bontsál szirmot Hóvirág,
Hadd szépüljön a világ.
Fiúk, lányok táncba fognak,
Tavasz, tavasz lesz, már holnap!


Vidor Miklós: Tavaszvárók

A fázó széncinkék között
egy csöpp kék sapkás is akadt,
apróbb, fürgébb a többinél,
ki csipegette a vajat:
ablakomban az a falat volt
a reggeli csalogató,
mert odakünn dérlepte fákra
szitált a márciusi hó.

Elsőnek a csöpp cinke jött,
meg nem előzte senki más.
Az üvegen túl leste már,
fölébredt-e az óriás,
ki itt lakik,s elébük rakja,
ami néki csak egy falat.
A kék sapkás vitte a hírt, és
gyűltek rajban a madarak.

Csipegették egymás elől,
olykor össze is kapva rajt,
mert önző lesz, vad és cudar,
akit a tél ínsége hajt.
Akadt szemfülesebb, mulyább, de
a legkisebbik - az enyém! -
úgy ugrált a sok közt, hogy mindig
kibújjon a boly közepén.

Érte szurkoltam messziről,
kívántam, jusson néki több:
ahogy a hírnöknek kijár
tucatnyi csőrtátó között.
Ügyes volt! Megfigyeltem olykor:
míg ketten egymást tépkedik,
jó pillanatban ott terem,
s ő a nevető harmadik.

S ma reggel - dől még kint a hó,
szelektől didereg a kert -
a búcsúfalatot teszem ki:
cinkék, az én időm kitelt!
Nem sikerült együtt kivárnunk,
késik még a tavaszi nap.
Holnap reggel, ha ideszálltok,
csak az üres párkány fogad.

Eltűnt, sehol az óriás.
Kis, kék sapkás hírnök, te tán
jobban tudod: egy hét-e, kettő,
s már be sem kémlelsz ablakán!
Fölragyog a világ, a fákon
kipattognak mind a rügyek,
cinkeszó csattan a sövényen,
választ rá rigó füttyöget.

Dal fogadja itt a tavaszt,
kitáruló, kék szárny az ég,
trillázva, küllős napsugárba
ezernyi hang kiáltja szét,
hogy sosem halnak ki a cinkék,
sem egy-egy óriás barát,
hogy segítsen néktek kivárni
a fényt, a fényt, mely visszaszállt!

Vidor Miklós: Virághívogató

Ibolya, ibolya,
vén erdőnek fiatal
mosolya!

Hóvirág, hóvirág,
tárd ki nekünk a tavasz
kapuját!

Kikerics, kikerics,
kiderül az ég fölöttünk,
ha te nyitsz!

 Juhász Magda
Évszakok
 
A Tavasz még kacagva, vidáman jő,
fürge lábán táncolva bár, de elfut az idő.
A Nyár is kacéran forrón rád nevet,
s kaméleonként váltogatva színét,
ígéretéből mindent elfeled.
Majd kóbor útján, fázósan elindul az Ősz,
s hozza már, hozza
fehér vászonba fogva, a Télidőt.



Csokonai Vitéz Mihály: Tavasz

Az egész világ feléledt
S az elérkezett tavasznak
Örömére minden örvend;
Csak az egy Vitéz nem örvend.

Enyelegnek a juhnyájak,
Tehenek, lovak futosnak,
Danol a pacsirta s a pinty;
Az egész berek homályja
Zeneg édes énekekkel:
Egyedül csak én kesergek.

Ihon, a kinyílt mezőkben,
Ligetekbe, rétbe, kerten
Jácintok illatoznak,
Tulipánok ékesednek,
Mosolyognak a virágok:
De mi kedven a tavaszban,
Ha az ő viráginál szebb
Lili nem virít ölemben?


Petőfi Sándor: Ki a szabadba!

Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet szinpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás szinpadán
A primadonna a kis fülmile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?

Megannyi páholy mindenik bokor,
Amelyben ülnek ifjú ibolyák,
Miként figyelmes hölgyek... hallgatván
A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,
És minden a legforróbb érzelem...
A kősziklák, e vén kritikusok,
Maradnak csak kopáran, hidegen.


Babits Mihály: Tavaszi zápor

Tavaszi zápor... bús barátom,
fáradt vagy és szomorú, látom:
tán sírhatnál - nevetek én!
No bizony, ilyen nagy legény!

Lásd másnak is volt baja szinte,
más is volt már szomorú, mint te,
és könnye, mint folyós parázs:
nem kellett a vigasztalás.

De víg szavak... tavaszi zápor...
kiragadták a mélaságból
s mint horgony, parthoz vert hajót,
örömbe vonták kis kacsók.

És hullt a, hullt a csók a bajszra,
mely félreállt csáléra, hajszra,
tavaszi zápor... hullt a csók:
öleltek a bársony kacsók.


Kosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon

Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égből
hull a napfény és hull a zápor.

Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.

Nyílt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap.
Vékony, ezüst esőfonálon
dévaj angyalkák citeráznak.

Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.
Villám se lobbant, ég se dörgött.
De láttuk a két ősi titkot:
itt járt az Angyal és az Ördög.


Kányádi Sándor : Tavasz

Árad a Küküllő,
elönti a berket;
maguk alá húzzák
lábukat a kertek.

Kicsap a medréből
(nem is tud a gátról),
réten méri mélyét
botjával a pásztor.

Pipéiket féltőn
gágogják a ludak;
a parti füzek most
a közepén úsznak.

Bömböl a Küküllő.
Széle-hossza egy lett.
Fut a nyúl előle,
inal dombnak, hegynek.

Hinnéd-e, hogy volna,
ki rámerészkedne?
S fél szárnyával bátran
beleszánt a fecske.


Zelk Zoltán : Hóvirág

Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka
Útra kelt már a tavasz
itt lesz nemsokára.


Végh György: Virághozó április
Elmúlt a tél, itt a tavasz,
  minden bokor újra éled,
  a földből a virágokat  
előhúzzák a tündérek.  

Április is segít nekik,  
megáll minden kicsi fánál-
  virágot tűz mindenhová:  
tavasz van ott, merre járt már.

Virágot hint a friss szélbe,
  száll a színek zivatarja-  
s merre elmegy, a kopár föld  
virágoktól tarkabarka.


Osvát Erzsébet Április

Ejnye, de kényes  
és mily szeszélyes  
ez a negyedik fia az évnek!  
Tudod, ugye, hogy ki ő?
  Április, a csínytevő  
Űzi veled a sok tréfát:
  jégesőt hoz,
  havat hint rád,
  majd küld szilaj szeleket,
  záporzuhanyt,  
meleget...
  És ha látja a hamis,
  fondorlatos április,  
hogy ernyőt tartsz,
  ha jön a zápor,   
hócsizmát rántsz  
havazáskor,  
szelek ellen  
elbújsz menten -
  akkor dúl-fúl
  a betyár,
  dérrel-durral továbbáll.





Donkó László: Tavasz éke
Barka
bontó
napsugárka,
mézet gyűjtő
kis bogárka,
rügyfakasztó
boldog zápor,
csöpp levélke
almaágról,
fehér szirma
meggyvirágnak,
tavasz éke
a világnak.


Osváth Erzsébet: Itt a tavasz!
Kidugtam a fejemet,
hát mit láttam, gyerekek!
Erre szaladt Télapó,
a hátán hótakaró.

Megörültem, de meg ám!
Hívtam Szellő paripám,
ráültettem a Napot,
s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok!

Biztosan már tudjátok,
ki toppant be hozzátok.
Ismeritek zöld ruhám?
Tavasz jön a Tél után.

Nyitnikék
Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,

a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,

s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,

mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zúzmara.

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.

Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.

Az a fuvolás
a Nyitni kék!
Már kezdi is újra
az énekét:

kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!

Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitni kék.

Nyitni kék!
- fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,

mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,

akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.

Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.

Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.

Ő volt a szája,
a Nyitni kék,
elmondta a holnap
üzenetét:

a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szívét:

fütty, fütty, fütty, nyitni kék,
nyitni kék
- Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!

Simai Mihály: Tavaszi dúdoló

Szállj ide,
szállj oda,
ez a virágszálloda.

Égre nyíló ablaka,
rétre néző ajtaja,

lepkeszárny-függönye,
a csillárja száz bibe.

Szállj ide,
szállj oda:
most nyílt meg a szálloda.


Andók Veronika:

Tavasz van
Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupa sár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitni kék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre égre:
Tavasz van, tavasz van, végre, végre.

Pósa Lajos: Tavaszkor

Itt a tavasz, itt van itt!
Mesélek hát valamit.

Méhe mondja: "Züm, züm, züm,
Teljél, teljél, kis köpüm!"

Kutya mondja: " Ham, ham ,ham,
Dongó ne bántsd a farkam!"

Macska mondja: "Mióka,
Biz a tejföl jó vóna!"

Tehén mondja: "Mú, mú, mú,
Szopjál, szopjál kis borjú!"

Csikó mondja: "Nyehehe,
Kizöldellt már a here!"

Tyúk azt mondja: "Kot, kot, kot,
Ide csirkék, jót kaptok!"

Csirke mondja: "Csip, csip, csip,
Aki fürgébb, többet csíp!"

Pulyka mondja: "Rut, rut, rut,
Juj, a méreg hogy elfut!"

Liba mondja: Gigágá,
Pásztorleány, vigyázz rá!"

Kecske mondja: "Mek, mek, mek,
Nem ugrálok én kendnek!"

Kacsa mondja: "Tas, tas, tas,
Kis tavacskám, csak ringass!"

Kis fürj mondja: "Pitypalatty,
Szép tavasz, nyár, itt ne hagyj!"

Gyerek mondja: "Ott kinn jobb,
Nádparipám, hopp, hopp, hopp!"


A tavasz
Csipkés rüggyel,
madárfüttyel
köszön rám,
köszön rád,
s majd egy reggel,
ha víg kedvvel
jól megráz egy
almafát,
és a fáról,
minden ágról
szirmok fellege havaz,
földön-égen
csodaszépen

tündöklik fel a tavasz.

Kicsi sárga nárcisz

Sárga kerti kalapja,
Zöld ruhája volt,
Bókolt a déli szélnek,
Fel és alá hajolt.
Nekifordult a Napnak,
Társának súg, beszél,
Sárga fejét himbálva:
"Meghal a tél."


Böszörményi Ilona: Tavaszi köszöntő
Lehullt a jégbilincs,
Selymet bont a barka.
Tág, tavaszi széllel
Beszélget egy szarka.

Csengettyűs hóvirág
Levélházikóból,
Legényes tavasznak
Csilingelve bókol.

Violakék selyem
Az ég takarója,
Zöld rét felett lassan
Körözget egy gólya.

Ezüst tükrű a tó.
Döngicsél a dongó
Köszöntlek friss tavasz,
Rügyet, bimbót bontó!

Székely Dezső: Tavaszváró
Ibolyalevélen
bogárka- könnyek.
Nehéz a sírás,
nevetni könnyebb.
Derül az ég is,
örül a napnak.
Gyere szép tavasz,
ölbe kaplak!

Kiss Béla: Nyitni kék
Szőlővessző venyige,
rászállott egy cinege
Egy icinke-picinke
dalos csőrű kis cinke.

Dalra fakadt nyitni kék
Nyitni kéne, nyitni már
legyen szép zöld, piros,
kék Erdő-mező rét határ.

Csanádi Imre: Ibolyázó

Erdőn,
tar erdőn,
ibolya nyílik
kékellőn.

Hegy, völgy,
domboldal,
éled édes illattal.

Illattal
édessel,
szívig szerelmetessel.

Lányok
nevetnek:
ibolyázni mehetnek;
legényekre lelhetnek.

Móra Ferenc: Megjöttek a fecskék
Fityfiritty-fityfiritty,
Kikelet, kivirít,
Ferike gyereki,
Ferike gyereki,
Csicseri, csicseri.

Móra Ferenc: Fecskehívogató

Villás farkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük,
várjuk a csicsergő fecskét.

Nyújtózik a hóvirág
Nap kergeti a telet.
Hancúroznak friss szelek.
Nyelvecskéjével a fű
tavaszt kóstol:
jó ízű!
Bimbót bont a barka már.
A hóvirág? Ő sem vár.
Hosszú volt a tél nagyon.
Jót nyújtózik a napon.

Tavaszi dal

Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
-Elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én!

Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi hová mégy?
-Se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!

Egy kettő, három, négy,
te kis madár vígan légy:
olyan szép dalt daloljál,
szebb legyen a tavasznál!

Szabó Lőrinc: Tavasz

"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.

"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb, még boldogabb!"

Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.

Rád füttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők
Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen
bodza fehéren, bodza fehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirág



 

Free Music Online
Free Music Online

free music at divine-music.info

 

Kereső
Friss hozzászólások
Belépés
Szavazás

Ha tetszik az oldal kérlek szavaz!

0.009 mp