Hirweb.hu-Magyar Honlapok

        BANNEREM

ildiko bloglap

 

Ha tetszik amit itt
látsz, akkor kérlek
Írj pár sort!

Vendégkönyv.

 

 

 

Szép Tündérország
támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos,
gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Juhász Gyula

****************************

 

December az úton,
szánkóval szalad,
karácsonyi kedvvel
kincset osztogat.
Piros ünnepet hoz,
fenyők illatát,
hóember a kertben
kicsípi magát!

 

Látogató olvassa a lapot.

 

 

***************************

IP

 

 

 Online rádióadás
 

       & amp;nbsp;    

 

 Budapest

 

 


 

 


 

 

Csanádi Imre

Ébredj, új tavasz,
jégtörő, sugaras,
gallyat gombosító,
rügyet rojtosító,
mindenféle madarakat
víg versre tanító.

 

Egyetlen dolognak
kell feltétlenül
sugároznia belőled,
bárhová is mész,
ez pedig a magabiztosság.

 

 

Boldog névnapot!

 

 

 

 

Nem kell tudni,
meddig tart...
A boldogság minden
pillanatát úgy kell élni,
mintha az utolsó lenne.

Addig
nem lehetsz elveszve,
míg oltalmat találsz
a kezekbe,
míg utánad futnak,
míg ölelnek téged,
míg bizonyságát adják,
hogy párban szép
az élet

*******************


 *******************

"Nem az van hatással a jelenre,
amit a múltban tettél,
hanem amit a jelenben teszel,
az teszi jóvá a múltat
és változtatja meg a jövőt."

- Paulo Coelho -

Ha anya vagy,
 sohasem maradsz
igazán egyedül a
 gondolataidban.
Egy anya mindig kétszer
 gondolkodik: egyszer
önmagáért, másodszor
 a gyermekéért.

 

 

 


 

 

 

 

Ady Endre:
Kis,karácsonyi
ének Tegnap
harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

 

 

Lendvay Hedvig:
Karácsonyi utazás
Gyertya lángja libben-lobban,
Száz gyerekláb táncra dobban,
Jézus küldte, angyal hozta,
Jaj de szép a karácsonyfa.

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 


 


EGY TÖRTÉNET .. Olvasd el!

A történet!

Nemrég a reptéren felfigyeltem egy anya és lánya búcsúzásának utolsó perceire,
amint a hangosbemondóban beszállásra szólítottak fel.

A biztonsági kapu mellett állva megölelték egymást, és az anya így szólt:

„Szeretlek és kívánok neked mindenből elegendőt.”

„Anya, a mi életünk több volt, mint elég”- válaszolt a lány. A te szereteted minden,
amire valaha szükségem volt. Én is ugyanezt kívánom neked.” Megcsókolták egymást és a lány elment.

Az anya odajött az ablakhoz, ahol ültem. Ahogy ott állt, látszott, hogy sírás szorongatja a torkát.

Próbáltam nem megzavarni őt, de ő megszólított: „Búcsúzott már valaha is
valakitől úgy, hogy tudta, örökre szól?” „Igen.”- válaszoltam. „Elnézést, hogy megkérdezem, de miért örökre szóló búcsú ez?”

„Idős vagyok már és ő olyan messze él. Nehézségek várnak rám és reálisan nézve a
következő hazaútja már a temetésemre fog vezetni.”- mondta.

Amikor elköszönt, hallottam, hogy ezt mondta neki: „Kívánok neked elegendőt.”
Megkérdezhetem, hogy értette ezt?

Elmosolyodott. „Ez egy jókívánság, amit generációk adtak át egymásnak.
Szüleim ezt mondták mindenkinek.” Egy pillanatra elhallgatott, mintha
még jobban próbálna emlékezni, és egyre inkább mosolygott.

Amikor azt mondtuk „kívánok neked elegendőt”, csupa jó dologgal teli
életet kívántunk a másik személynek.
Aztán felém fordulva felsorolta nekem ezeket:

„Kívánok neked annyi napfényt, hogy ragyogónak lásd az életet.

Annyi esőt, hogy megbecsüld a napsütést.

Annyi boldogságot, hogy lelked viruljon.

Annyi fájdalmat, hogy az élet apró örömei is nagyobbnak tűnjenek.

Annyi nyereséget, hogy megelégedj a vágyaiddal.

Annyi veszteséget, hogy értékelni tudd, amid van.

Annyi üdvözlést, melyek átsegítenek a végső búcsún.”

Aztán sírni kezdett, és elsétált.

Azt mondják, egy percig tart, hogy észrevegyél valakit, aki különleges, egy óra,
hogy komolyan vedd, egy nap, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.

 

Mikor már késő rá dőbbeni …

Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam,

“Szeretnék valamit elmondani”. Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam.

El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására,

helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette.

Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi!

Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni,

mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni,

én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal,

felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit,

és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő,

aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam,

hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni,

amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem,

ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta

megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete,

ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam,

hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam,

mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt,

úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit

: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt.

Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy,

mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges.

Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája

és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt.

De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján

a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt,

minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé.

Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem

, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett

és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz,

szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.

Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem,

hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem,

mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut.

A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz,

több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét,

és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról.

Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül.

Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig.

A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt.

Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem,

úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből.

Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről.

Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap.

Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel.

Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna.

Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett,

ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem … óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében.

Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét.

A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut.

Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált.

A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte.

Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam

. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából,

keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül.

Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján.

De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam,

alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába.

Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre,

hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig … gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna.

Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat.

Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni.

Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte.

Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el.

A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit,

nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve,

hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani,

míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott,

majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte,

mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki,

míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre,

azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam – holtan

. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel,

hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és

meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről,

ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok.

Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban.

Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot,

de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a

házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért,

amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.

Egy 16 éves fiú külföldre utazott. Mikor visszajött,
 a repülőtéren Édesanyja örömkönnyekkel várta.
Átölelte a fiút olyan erősen, ahogy csak tudta,
 mert nagyon hiányzott neki. Erre azt mondta a fia:
 „Mama, tudom, hogy szeretsz, de blamálsz engem,
ha ennyi ember előtt ölelgetsz, mintha kisgyerek lennék!”
Nagyon megbántotta ezzel az Édesanyját, aki azt gondolta,
 a fia nem örül viszontlátni őt..
 6 évvel később a fiú ismét külföldre utazott.
Ekkor már 21 éves volt, de Édesanyja mégis
kikísérte a repülőtérre, hogy elbúcsúzzon tőle.
Ám ezúttal nem ölelte át fiát, hanem elfordult
 és sírva mondta neki: „Vigyázz magadra fiam!” ...
 Mikor a fiú visszatért, Édesanyja már nem volt a repülőtéren.
Amint hazaért, egy levelet talált mamájáról
 egy csokor virág mellett. Kíváncsian nyitotta ki
 és olvasta végig. Mikor végére ért, sírva esett össze,
 mert élete legrosszabb pillanata volt. A levélben ez állt: „
Fiam, mikor 6 évvel ezelőtt átöleltelek, az örömtől sírtam,
de mikor ezeket a sorokat olvasod, én már a temetőben leszek

egy koporsóban, mert meghaltam rákban...
 Sírtam, mikor a második utazásodnál
hátat fordítottam neked, mert nem
akartalak blamálni, pedig tudtam, hogy utoljára látlak téged.
Nagyon szeretlek és mindig a közeledben leszek. Szeretettel, Mama.”

 

EGY TÖRTÉNET .. Olvasd el! hozzászólásai

Szólj hozzá

Friss hozzászólások
Kereső
Belépés
Szavazás

Ha tetszik az oldal kérlek szavaz!

0.02 mp